Nő vagyok, nőnek születtem, nem vágytam soha bárki más testébe ezt előre szeretném leszögezni, férjnél vagyok, viszont nem vagyok az a tipikus nő, aki gyerekekre vágyik vagy imád vásárolni, esetleg az egyik legnagyobb hobbija a pletykálkodás, és aki úgy érzi, hogy neki az a dolga hogy gyereket neveljen, háztartást vezessen. Már kiskoromban sem értettem nekem miért kell ebéd után mosogatni és törölgetni, amíg a szomszéd fiú mehetett játszani. Ahogy nőttem egyre jobban éreztem hogy hátrányosan különböztetnek meg azért, mert nő vagyok.
Olyan 8-9 éves lehettem mikor először betelt a pohár és azt kiabáltam Anyukámnak hogy sajnálom hogy nem fiúnak születtem. Nem azzal volt a probléma hogy lány vagyok, hanem azzal amit láttam, hogy mennyire más egy lány/nő élete. Kaptam egy akkora pofont, hogy soha többet nem mondtam ilyesmit és nem is céloztam rá. Szegény Anyukám valószínűleg azt hihette, hogy nem identitás zavarban szenvedek és megijedt.
Ahogy nőttem egyre jobban éreztem, hogy én nem vágyom arra az életre amit a társadalom és a környezetünk elvár és normálisnak tart. Természetesen szerettem volna társat, egy férfit akivel kiegészítjük egymást, akivel közös döntéseket hozunk és aki megérti hogy én nem akarok „háziasszony” lenni, nem ezt az életet akarom élni.
Hát erről is szól az én blogom. A másik oldalról, akiket elítélnek, mert nem követik a hagyományos családmodellt, akik nem úgy gondolkoznak, mint a többség, akik máshogy látnak dolgokat. Pedig mi sem vagyok rosszabbak vagy jobbak, csak máshogy gondolkodunk és máshogy érzünk.
“A nőket, mint társadalmi csoportot, számtalan hátrányos megkülönböztetés és erőszak éri pusztán azért, mert nők.”
Kommentek